Nos azzal kezdeném, hogy tegnap 18.25-től Bonnban vagyok, Subi(szívhős-aki nem tudná) mondta volt és mondaná ilyenkor, h „bonn ba' ő”=> hö hö érted bombanő!, ha mindenki kiröhögte magát lépjünk tovább. Sz'al (értsd. szóval -egyik kedvenc rövidítésem, bocs ha ezzel v.kinek az agyára mennék és egyéb rövidítésekkel, tessék egy kommentben rámszólni és igyekszem kigazolni-a szerk.) igazán pontosan érkeztem Köln-Bonn reptérre (nem volt x-órás késés, mint anno hőnutált wizzairnél-ami még „kedveltebb” lett miután megszűntette a Budapest-Varsó járatot) ahol az Erasmus-Pate-em, Annina várt rám egy táblicskuval (Subi zsargon) a kezében Kinga felirattal.

Hát (háttal nem kezdünk mondatot, de csakazértis!) gondoltam ez nekem szól, ahogy megbeszéltük és  odamentem, elmosolyodtam és így el is kezdődött az új kaland,erasmusságom nomeg a németül való kommunikálás...khm, khm. Na azért nem volt  olyan rossz kiderült, hogy jobban tudok/többre emlékszem, mint hittem. Csomagjaimmal-29kg osheavycetlisújtűzpirosAnyutólkapottjólnézkigörgős bőröndömmel+ vállon lógó csordultig könyvekkel megtömt táska, szerencsére a laptopot rá tudtam sózni Anninára, ha már láttamra nem ajánlotta fel ;) átcaplattunk az egész reptéren a buszhoz, amivel 6,30€-ért eljutottam a bonni főpályaudvarra. Onnan Strassenbahnnal tovább(ingyen  ugyanis itt hétvégén, péntek este 19h-tól ha van bérleted vihetsz magaddal még egy embert!) Tannenbusch Mitte megállóig, amitől alig pár száz méterre van a kolesz ami egy '50-es évekbeli építészeti „műremek” (a liftben 1971 van, de az lehet csak a liftre szól, amit 2004-ben fel lett újítva).

Jó tudni erről a környékről,  hogy sok külföldi él itt, ezért nagyon nem lepett meg, mikor egy nagyvalószínűséggel arab származású férfiember (fura akcentussal)-egy Ausländertutor  vezetett körbe az épületben , ahova mindösszesen „csak”6 különféle kulcsom van. Nem kaptam ágyneműt, ez val'szeg annak a félreértésnek következménye, hogy én azt hittem Annina is ilyen Ausländertutor, aki majd segít intézni a koleszbe költözést, de kiderült, hogy nemigazán ez a helyzet, szóval a végére még örülhettem, hogy Anninának odaadták a kulcsot annak ellenére, hogy nem írtam a tutoroknak 2 hete, h jövök. Huh, viszont emiatt az első estém kínszenvedés volt-egy szál takaróhuzat alatt aludni, du. kellemes meleg volt a szobában éjjel meg majd megfagytam és már a kabátommal takaróztam (dúúrva!) ... másnap kaptam Ola-tól egy takarót. (Ola az UW-n-Varsói Egyetem- politikai tanulmányok szakon tanul és már szeptember óta  itt van egész tanévben erasmus, sokat segített nekem korábban is mailekben meg itt is-és bár nekem 4,25 neki meg 3,9-es átlaga volt, ő egy évre jöhetett, mivel az óvodás  korú europeisztika-értsd 4éves, még nincsenek saját erasmus szerződései ezért a nemzetközi kapcsolatok és politikai tanulmányok szerződéseivel mehetünk vhová,ha marad hely...)

A koli megismerése után Annina meghívott magához és barátjához, Denishez vacsorára. Denis nagyon finom spagettit főzött, mondtam is, hogy ez az egyik kedvenc kajám. Később egy pohár bor kíséretében elbeszélgettünk. Nagyon megtisztelőnek és végtelenül kedvesnek találtam Annina gesztusát, hogy már első nap magához invitált, sőt, korábban szóba került, hogy hoztam magammal egy csomag müzlit, mert Subi nem eszik ilyen „biokajákat”, ezért elhoztam, később a beszélgetés folyamán kiment és elém tett egy doboz tejet, hogy vigyem el!  Ez kész! Óriási  mázlim van Vele, mások mondták, hogy az ő pate-jük le se tojja őket, meg túl elfoglaltak, hogy találkozzanak velük, kérdem én, akkor minek vállalták el ezt az önkéntességen alapuló feladatot? Aztán Annina kocsival hazavitt és íme itt ért véget az első napom bon/mba nőként! ;) Tschüß!